Fogalmazzunk úgy, hogy nem különösebben rendelkezek élénk élményekkel erről a futásról, ugyanis lustaságunknak és hanyagságunknak köszönhetően több, mint 9 hónappal a nagy esemény után fogok bele ennek a bejegyzésnek a megírásába. Időnként elgondolkodok azon, hogy vajon nem lenne-e jobb azonnal a futás után bejegyzést írni, de aztán mindig rájövök, hogy a prokrasztináció olyan magas szintjén, mint ahol mi élünk, nem nagyon szeretünk pontot tenni a dolgok végére

Na de, félre a kesergéssel, beszéljük a lényegről: Budapestre költözésem első perceitől izgatta a fantáziámat az 52-es villamosvonal, ugyanis (TALÁN IGAZ FUN FACT ALERT) Európa egyetlen olyan villamosvonala köszönt vissza a vonalhálózati térképeken, amely gyakorlatilag két darab négyzetből állt.

Mivel Pesterzsébet ezen része viszonylag távol állt a mindennapi rutinomból, több, mint 6 év epekedés után jöhetett el végre a pillanat, mikor szembesülhettem a két négyzet való világbeli leképeződésével. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy ez a nagy találkozás nem volt olyan izgalmas, mint amilyennek képzeltem, hiszen mégiscsak Pesterzsébetről van szó. :(

A villamosvonalnak a Határ út M végállomástól indítottuk el (ami nem mellesleg egyike a két budapesti három villamosvonal végállomásaként szolgáló közterületnek), és az útvonal első pár kilométerét a Határ úton futottuk végig, ami - ki nem találnátok - egyben Ferencváros és Pesterzsébet határaként is funkcionál. Az útvonalon egyrészt egy szuperizgalmas koccanást, másrészt pedig egy a 28-ason bemutatott temetőklaszterhez hasonló nagyságrendű autószerelőműhely-klasztert követhettünk végig, majd egyszer csak balra fordultunk, és bevetettünk magunkat Pesterzsébetre.

A 20. kerületi szakaszt az 51-es bejárásakor már részben felderítettük, de ebben a futásban volt szerencsénk tovább bővíteni ismeretünket, ugyanis az 52-es jóval mélyebben beereszkedik arra a környékre, amit még dél-pesti barátaink is közepesen ajánlottak számunkra. Igazából különösebben atrocitások nem értek minket a pacsirtatelepi szakaszon, inkább csak szürreális volt a villamosvonalat követni az olyan jellegű utcákon, amelyek egy közepesen fejlett alföldi nagyközségben is kiválóan megállták volna helyüket.

Futásunk akkor vált izgalmassá, amikor a rendkívül "szoros" követési idővel rendelkező villamos 3 megállóval a végállomás előtt ért utol minket, ami azonnal beindította a versenyszellemünket, ugyanis nem nagyon volt kedvünk 20 percet álldogálni a semmi közepén, így egy erős hajrával és a villamosvezető kávézási szükségleteiben bízva sprinteltünk a nyári hőségben a végállomás felé, ahová jó két perccel a villamos után meg is érkeztünk, örömmel konstatálva hajránk sikerét. Természetesen a villamos még egy jó 10 percet állt a terminuson, ami a lélekszakadva megérkezést kicsit indokolatlanná tette, de igazából mindegy is volt, hiszen hamarosan abban az örömben részesülhettem, hogy a négyzetek másik felét is teljesítve valóra váltottam egy nagyon régi vágyamat... 

Villamosvonal adatok:
52-es villamos: Határ út M - Pesterzsébet, Pacsirtatelep
24 perc menetidő 
16 / 17 megálló 

Futás adatok:
6,85 km
35 perc 16 másodperc
11,65 km/óra
5:09 min/km 

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál?
11 perccel. :(

Long time no see, de ez nem jelenti azt, hogy a blogírók futássztrájkba kezdtek volna, csak a határtalan lustaságunk veti vissza a bejegyzések számát és gyakoriságát. 

A most bemutatásra kerülő villamosvonal például egész pontosan február 23-án került lefutásra, egészen hasonló időjárási körülmények között, mint ami most is tapasztalható, úgyhogy a szerkesztőség úgy döntött épp ideje megírnunk a hozzá tartozó bejegyzést.

A vonalat a Új köztemető végállomástól futottuk végig a Blaha Lujza térig, de kifelé tartva még pótlóbuszra is át kellett szállni a Liget téren, hogy elérjük a végállomást az akkor végzett felújítási munkálatok miatt :(

A villamos alapvetően nem egy szép városi tájakon cirkáló járat, a hangulaton a téli ködös időjárás se javított sokat. A köztemetőnél kezdésként megfigyelhetjük az ország legnagyobb sírköves klaszterjét*, 37 mesterember kínálja saját termékeit eladásra közvetlen a bejárat mellett. Továbbfutva a Bajcsy-Zsilinszky kórház mellett hamarosan egy börtön mellett is elhaladtunk, ami tovább javított a futás hangulatán. 

A Jászberényi útra kiérve már ismerősebb volt mindkettőnk számára a környék, futás közben megszemlélhettük a Kőrösi Csoma úton a pályafelújítási munkálatokat, ami azóta befejeződött, és azóta füves villamospályán folyik a közlekedés, egészen más hangulatot adva ennek a forgalmas útnak. (in memoriam BKK :( )

A Liget teret visszafelé is elhagyva már csak az akkor még üzemelő józsefvárosi kínai piac mellett kellett elfutnunk, majd egy kis belső-józsefvárosi kocogás után vissza is értünk a Blahára, közben megszemlélve a János Pál pápa téri, akkor még készülő metrómegállót. (in memoriam BKK 2 :( )

Összességében egy kellemes tél végi futást zártunk és bár eléggé darabolva volt a közlekedési lámpák miatt a dolog, így is sikerült egy 5:15-ös átlagot hoznunk a futás egészére vetítve. 

*talán igaz funfact

Villamosvonal adatok:

28-as villamos: Új köztemető - Blaha Lujza tér
35 perc menetidő
26 megálló

Futás adatok:
10,63 km 
56 perc
5:15 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál?

21 perccel. Nem is akarom kommentelni, itt a villamos nyert :(

Van valami szépsége annak, ahogy az ember folyamatosan képes maga előtt tologatni a feladatait, ha nincs különösebben konkrét határidő kijelölve. Majd holnap, hétvégén, munka közben, utazás közben, karácsonykor, és így tovább… A mai poszt egy ilyen 10 hónapos folyamat eredményeként született meg – én azért bízom abban, hogy a villamosfutás olyan téma, aminek soha nem jár le a szavatossága, pláne úgy, hogy ez a bejegyzés igazán különleges lesz!

Bár a blog elsődleges célját a budapesti villamosvonalak végigfutása jelenti, igazából soha nem zárkóztunk el attól, hogy tágítsuk a horizontunkat (lásd például a pécsi bejegyzést), amelynek egy elég egyértelmű iránya az országhatárok átlépése. A magyarországi futásoknál nagyon fontos kritériumunk az, hogy csak akkor minősül érvényesnek a teljesítés, ha mindketten végigfutjuk a távot –nos, ezt a feltételt a külföldi kalandozásoknál semmiképpen nem akartuk tartani, hiszen vétek lenne lemondani egy-egy kecsegtető külföldi vonalról csak azért, mert éppen hiányzik a futópartner.

A bejegyzéssel való elcsúszás egyik legkellemesebb előnye az, hogy nyugodt szívvel írhatom le azt, hogy a külföldi vonalak meghódítása nem csak egyszeri fellángolásnak bizonyult, hanem egy olyan célnak, amely minden utazás során szükségessé teszi a futócipő bepakolását, így nyugodt szívvel hívlak meg titeket Krakkóba, nemzetközi karrierünk kiindulópontjához. Igazából egy percig sem voltam biztos abban, hogy valóban van értelme bepakolnom a futócuccomat a 2013 késő őszi krakkói kirándulásunkhoz, de mivel a kocsiban bőségesen volt hely, az utolsó pillanatban végül csak bedobtam pár dolgot a táskámba.

Krakkóba érkezve elsősorban őszi időjárást, sok alkoholt és elképesztő kalandokat vészeltünk át, amelyek végül ahhoz vezettek, hogy a Goodbye Lenin Hostel 12 fős hálótermében ébredtem fel szombat reggel 7-kor, majd miután realizáltam, hogy a társaságomtól 10 óra előtt semmit nem várhatok, a cselekvés mellett döntöttem. A közepesen jól működő hostel wifin keresztül gyorsan végigvettem a krakkói villamoshálózatot, és arra jutottam, hogy a folyamatosan erősödő másnaposságom a lehető legrövidebb vonal kiválasztását ajánlja.

Ez a lépés azonban közel sem olyan egyszerű, mint hinnénk, ugyanis mint kiderült, a budapesti villamoshálózat wikipediás dokumentáltsága európai szinten kiemelkedő, a krakkói vonalaknak még a hosszát sem voltam képes sem angolul, sem lengyelül megtalálni.Így hát maradt a jó öreg szemmérték, melynek alapján a krakkói 2-es járat kellően rövidnek és belvárosinak tűnt a futáshoz, így el is indultam a vonal keleti végállomása, Salwatore felé. Azt már csak a szitáló esőben vettem észre, hogy nem hoztam magammal lengyel kopejkát, bliccelni meg nem akartam, így végül gyalog érkeztem meg a végállomáshoz, ami a lengyeleket ismerve nem meglepő módon egy jól megtermett templom volt.

Innentől már nem volt visszaút, a végállomáson még jól megtanulmányoztam a kék villamosokat, és a már működő helyi Futárokat (ne felejtsük, 2013 novemberében járunk – bár így belegondolva még most sem állunk tökéletes futárfronton), majd kényelmes tempóban nekivágtam a futásnak. A navigáció az út első szakászán nem volt különösebben nehéz, az ősi indián sínkövetős módszerrel jól boldogultam, a középső szakasz azonban már a Krakkó belvárosát U alakban körbevevő parkos rész mentén futott 10 másik vonal társaságában, így itt már a meglepően informatív megállói térképpel, illetve a telefonomon elérhető 400x300 felbontású hálózati térképpel konzultáltam, amelynek eredményeként viszonylag zökkenőmentesen jutottam el a vonal utolsó egyeneséhez. (Bár a pályaudvar aluljáróiban való rohangálást nem erőltettem volna.)

A végállomást pedig nem meglepő módon újra valláshoz köthető objektum, a Cmentarz Rakowicki temető jelentette, ahonnan halált megvető bátorsággal felugrottam az egyik visszafelé tartó villamosra, és 3 rettegéssel teli megálló elérése után vissza is értem a hostel közelébe, befejezve ezzel a blog történelmének első külföldi villamosfutását!

Gondolom, senkit nem lepek meg azzal, hogy a krakkói futás hangulata nem tért el különösebben a hazai élményektől, s bár a navigáció itt még komolyabb kihívás volt, ezt simán kárpótolta a teljesen újszerű város, hálózat és járművek tanulmányozása, a vonal teljesítése után pedig még a Trams in Kraków wikipedia cikk elolvasása is sokkal jobban esett. Tudtátok például, hogy Krakkóban pontosan ugyanannyi villamosvonal van, mint Budapesten? Na, ugye? Persze a kedvenc fun factem nincs fenn a cikkben - túl aranyos, hogy ott szerepeljen - tudtátok, hogy Krakkóban az összes villamos (a magyar ünnepi üzemmódhoz hasonlóan) mini lengyel zászlókat lenget maga előtt? 

Villamosvonal adatok:

Krakkó, 2-es villamos: Salwator - Cmentarz Rakowicki
19 perc menetidő
12 megálló

Futás adatok:
4,78 km 
26 perc
11,04 km
5:26 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál?

7 perccel. Nem is olyan rossz eredmény ez, tipikus példája annak, hogy a belvárosi villamosok a sok megálló és komplex forgalmi viszonyok miatt jobban megközelíthetőek - nálam sokkal jobb futóknak. :) 

Bár az utóbbi fél évben nem sikerült annyi energiát fordítanunk Magyarország kedvenc villamosfutós blogjára, mint azt szerettük volna, egyszerűen nem tehettük meg azt, hogy a város közlekedése szempontjából ilyen fontos napon, mint a mai, ne jelentkezzünk egy új poszttal. Ma, 2014. március 29-én üzembe állt Budapest legújabb villamosvonala, a  48-as járat, ami ugyan egy centiméternyi új sínnel sem járt együtt, de a lelkes futó számára ez igazából mindegy is - a lényeg az, hogy sietünk, nehogy az ősszel várható felszíni vonalrendezés el is tüntesse ezt a gyöngyszemet.

Annak érdekében, hogy ez ne csak egy szolgálati bejegyzés legyen, egy kis számmisztikára van szükségünk: fogjuk a ma átadott villamosvonal számát (48), majd elosztjuk azt a tegnap átadott metró számával (4), és máris megkapjuk azt a 12-es vonalat, amit még egy ködös januári napon jártak be futóink. Ez a ködös januári nap olyannyira januári volt, hogy egész pontosan január 1-jén, újév délutánján indultunk el Angyalföld felé, miután egy korábbi szomorú beszélgetésünk során arra jutottunk, hogy ha már úgyis minden nap elfoglaltak vagyunk, újévkor egyszerűen nem lehet semmilyen kifogásunk.

Kifogás végül tényleg nem is született, bár azért azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy nem életünk futását produkálva indultunk el a sínek mellett Újpest felé. Aki esetleg járatos a környéken, az tudhatja, hogy a 12-es villamosvonal valószínűleg nem férne be a város 20 legizgalmasabb villamosa közé, ráadásul a tavaly márciusban megfutott 14-es jórészt le is fedi az útvonalát, így olyan sok újdonsággal nem is találkoztunk az újpesti utcákon haladva, bár az újpesti városháza kivilágítása egészen jól nézett ki.

Az első új szakasz persze aztán egyből egészen nagy izgalmakkal járt: a térképen ugyan láttuk, hogy a villamos keresztezi a északra tartó vasúti fővonalat, de bíztunk abban, hogy ezt viszonylag elegánsan teszi. Nos, az elegenciával nem is volt baj, a villamospálya egy kedves kis alagúton ment át a sínek alatt, mi viszont érthető módon nem választhattuk a gyalogút nélküli alagúttal, így inkább a 15-16 vágány manuális, átrohanós, vonattól rettegős keresztezését választottuk. 

A sín túloldalán már kerítésmászásra készültünk, de aztán csak megnéztük a szögesdrótos kerítéshez tartozó ajtót is, ami meglehetősen érthetetlen módon nyitva volt, így tovább is rohanhattunk Rákospalota felé. Rákospalotán (lokálpatrióták ne figyeljenek - meglehetősen hasonlít az 51-es futás során megtekintett Pesterzsébetre) gyorsan elértünk a Kossuth utcai kis végállomáshoz, ahonnan el is indultunk visszafelé, hiszen a 4,6 km-es távot még másnaposan is kevésnek ítéltük meg, így a 17-eshez hasonlóan most is rádupláztunk, és az odafele szerzett tapasztalatokat alkalmazva egy fokkal gyorsabban visszafele is lefutottuk az útvonalat. A gyors szót azért nem kell annyira komolyan venni, végül egy szolid 5:26-os tempóval sikerült teljesítenünk a 12-es villamost, ami azt jelenti, hogy a villamosfutás projekt 3. naptári éve is megkezdődött - megnyugtatunk mindenkit, magunkat (és hálistennek a várható vonalhálózati átszervezést) nézve még legalább ugyanennyi benne van. 

Villamosvonal adatok:
12-es villamos: Angyalföld kocsiszín - Rákospalota, Kossuth utca
16 perc menetidő
12 megálló

Futás adatok (a gyorsabb, visszafele futást számoljuk, bocsi)
4,56 km (teljes futás: 9,12 km)
24 perc 18 másodperc (teljes futás: 49:32)
11,29 km/h (teljes futás: 11,04 km/h)
5:19 min/km (teljes futás: 5:26 min/km)

Mennyivel volt gyorsabb a villamos a futóknál? 8 perccel. :(((

Üdvözlet minden hűséges olvasónak! A négy napos hosszú hétvége eljövetelével ismét ideje volt sportcipőt húzni és futva feltérképezni egy újabb villamosvonalat. A választásunk a maratonra való felkészülés jegyében egy hosszabb vonalra, az 1-esre esett, amely 13 kilométeres hosszával megfelelő hosszúságúnak tűnt péntek esti elfoglaltságnak. Érdekesség, hogy ez a város második leghosszabb villamosvonala a 41-es mögött, amely 15 kilométer hosszan kanyarog.

Az elképesztő lassan vánszorgó 1-es villamossal eljutottunk a bécsi úti végállomásra (először mióta Pesten élünk), és innen kezdtük meg futásunkat a Közvágóhíd irányába. A teljes viszonylat állítólag felújításra kerül a következó években, illetve annak déli meghosszabbításáról is lehet hallani, a Rákóczi hídon át Kelenföldig - örülünk, hogy a BKK-nál gondolnak a villamosfutókra is az épülő új szakaszokkal, mi leszünk az elsők akik lefutják ezt a szakaszt.

Maga a futás meglehetősen sima volt, sokkal több piros lámpára és megállásra számítottunk, a Hungária körúton azonban maratoni hosszúságúak a zöldek, így megállásra is csak egyszer kényszerültünk a 70 perces etap alatt. Konstatáltuk azt is, hogy életünkben először futunk át teljes hosszában az Árpád hídon.

Blogtörténeti pillanat volt amikor a szerkesztő kollega hatalmasat (nem először:( )esett a Puskás Ferenc Stadionnál valamilyen nem létező tereptárgyban. Ezzel együtt azonban viszonylag eseménytelen futásról tudunk beszámolni, bár a magyar futball iránti rajongásunk kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ez a villamosvonal érinti a legtöbb labdarúgóstadiont, az MTK otthonául szolgáló Hidegkutit, a Fradi éppen rekordsebességgel épülő üllői úti létesítményt, és a válogatott otthonát, a Néptadiont Puskás Ferenc Stadiont. Említést érdemel még az, hogy a Vidámparkban hatalmas buli volt, legalábbis erre következtettünk a hangzavarból és a sikoltozásból.

A futással 1 óra 10 perc alatt sikerült végeznünk, az 5:06-os tempó pont kellemes volt a frissitők és pihenők nélküli futásban. 

Villamosvonal adatok:
1-es villamos (Bécsi út - Közvágóhíd)
42 perc menetidő
24 megálló

Futás adatok:
13,73 km 
1 óra 10 perc 01 mp
11,57 km/h
5:06 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál?

28 perccel :(((((( Sajnos ekkora távon a hobbifutóknak már legyőzhetetlen a villamos, (bár az esés is lassított a futókon) és ez a felújítások elkészülte után még nehezebb lesz, hiszen akkor a nettó menetidő is jelentősen kisebb lesz :( 

A legtöbb komolyabb edzéstervben központi szerepet játszik a vasárnapi LSD, azaz a hosszú, lassú futás (Long Slow Distance), amit bármikor kiválóan össze lehet kötni akár egy hosszabb villamosvonal meghódításával is, így könnyen jött az ötlet, hogy ha amúgy is ráérnénk, miért ne futnánk le egy vonalat? A hétvégén több olyan őrültet is láttunk, akik napközben képesek voltak futni a 35 fokot is meghaladó kánikulában – nos, mi ettől a tevékenységtől teljesen elhatárolódunk, így a futást sötétedés előtt semmiképp nem akartuk elkezdeni. Végül este 8 körül indultunk el a hasraütésre kiválasztott 18-as villamos távoli végállomása irányába, a hosszú utazás közben pedig boldogan realizálhattuk, hogy igazából még mindig nagyon-nagyon meleg van. :)

A 18-as villamost délről észak felé terveztük lefutni, így végül fél 9 után nem sokkal kezdhettünk melegíteni (hahaha) a Savoya Park végállomáson, ahol nem meglepő módon egy villamos- és két buszvezetőn, valamint rajtunk kívül senki nem tartózkodott a vasárnapi félhomályban. A futás rögtön egy figyelemre méltó szakaszon kezdődött, a 2005-ben átadott 600 méter hosszú Budafok kocsiszín – Savoya Park sínpár Budapest legújabban épült szakasza, ami az 1-es villamos bővüléséig valószínűleg így is fog megmaradni. A Fehérvári útra érve viszonylag kellemes tempóban pörgettük le a 47-es villamosról már jól ismert újbudai egyenes szakaszt, majd a Móricz körteret elérve a 19-es és a 49-es által is érintett Bartók Béla úton száguldottunk tovább a 28 fokos nyárestében.

Rövid rakparti futás után értük el a 18-as villamos második önálló szakaszát, ami Tabánon és a Várnegyed szélén keresztülsuhanva juttat el minket a Moszkva térre. A Krisztina körút éttermei, kávézói, épületei, a Vár látképe rendkívül kellemes háttért nyújtottak a futáshoz, és látatlanban örülhettünk is annak, hogy ilyen későn vágtunk neki ennek a villamosnak, ugyanis rengeteg kereszteződésen kellett átrohannunk, ami a nappali forgalom mellett valószínűleg eléggé kellemetlenné tette a futást.

A nemrégen a Guardian által a világ legcsúnyább pályaudvarai közé sorolt Déli pályaudvarhoz közeledve azért már titokban hálát adtam annak, hogy a 18-as a pár évvel ezelőtti helyzettől eltérően már nem jár ki egészen Hűvösvölgyig, így az 59-es és a 61-es vonalához csatlakozva hamarosan el is értük a végállomást, azaz a Széll Kálmán teret, ahol balga módon kis ivószünetet tartottunk. A továbbindulás sajnos már közel sem volt akkora óriási buli, mint ahogy azt előzetesen terveztük, így a Batthyány térhez érve lemondtuk a vasárnapra tervezett futásmennyiség egy részéről, és stílszerűen VILLAMOSSAL távoztunk a vasárnapi éjszakából.

Villamosvonal adatok:
18-as villamos (Savoya Park - Széll Kálmán tér M)
31 perc menetidő
20 megálló

Futás adatok:
9,49 km (teljes futás: 10,9 km)
51 perc 29 mp (teljes futás: 51:29)
11,06 km/h (teljes futás: 11,09 km/h)
5.25 min/km (teljes futás: 5:24 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? A villamos ugyan elméletileg 20 perccel gyorsabban tenné meg az utat, de úgy gondoljuk, hogy a Fehérvári út karbantartás miatt felszedett sínein nehezen boldogulna, szemben velünk! Sőt kihasználva azt, hogy a vágányzár miatt a vili csak a Savoya Park és a Hauszmann Alajos utca között közeledik, illetve azt, hogy vasárnap este meglehetősen ritkán indulnak a járatok, sikerült azt is elérnünk, hogy utunk során ne előzzön meg minket 18-as villamos! 

És igen, kisebb szünet után visszatért mindenki kedvenc villamosfutás témájú szakblogja, és újult erővel veti bele magát a hurokmegállók és áramszedők izgalmas világába. A szerkesztőség sikeresen legyűrte az aktuális vizsgaidőszakot/államvizsgát, eddig egész sikeresen abszolválja a fesztiválszezont is, és a Konföderációs kupa se köti már le teljesen a figyelmünket, szóval itt az ideje visszatérni alaptevékenységünkhöz, a futáshoz. :3

Tekintve, hogy ez a 12. viszonylat amit teljesítünk, ami az aktív vonalak közel fele, indokoltnak tűnt az 51-es vonal választása, kifejezve hogy százalékban is körülbelül itt járunk a kitűzött célunkban (illetve egész közel is van hozzánk a vonal :3).

Az 51-es eléggé mostoha járatnak tekinthető abból a szempontból, hogy viszonylag ritkán jár, üzemideje csak 6 órától 21 óráig tart, és a metró vonalát se keresztezi - régen valószínűleg fontosabb szerepet töltött be ez a vonal. Érdekesség, hogy ezen a vonalon járt a Hungaroplan nevű kísérleti villamos (ami BKV-Ikarus koprodukcióban készült, és a sokatmondó Csufi volt a beceneve), amely egy nagyszabású villamosépítési tervnek volt a prototípusa, azonban a használt (!) villamos és autóbusz elemek felhasználásával készült vili nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. :(

Futásunkat gondos tervezés előzte meg, ugyanis ahhoz, hogy a vonal sínpárjának minden méterét érintsük, futásunkat nem a Nagysándor József utcai végállomásnál kezdtük, hanem a hurkos sínszerkezetnek köszönhetően a Gubacsi úti villamoscsomópontban. Innen Pesterzsébet központja felé vettük az irányt, és a térképen is látható kört lefutva értünk vissza a kiindulási pontunkba. Pesterzsébeten nem sok érdekes dolgot láttunk, mivel este fél 10-kor, sötétségben futottuk a vonalat, eléggé üresek voltak az utcák.

A Gubacsi úttól a KKK-ig tartó no man’s land szakaszon viszont cserébe láthattunk megszámlálhatatlan mennyiségű lerobbant gyártócsarnokot, elhagyatott irodaházat, lepusztult hatalmas egykori vágóhidat, valamint feltűnt, hogy egész komoly méretű autójavító klaszter alakult ki errefelé az évek során, minden utcasarkon van egy gumiszervíz vagy egy alkatrészes bolt.

Az 1-es villamos keresztezése után a Mester utcán végigfutva értünk a távunk végére, kellemes 5:07-es tempóban tettük meg ezt a 9,1 km-t, bár a közérzetünkön nem segített az ekkor is körülbelül 30 fokos hőmérséklet.

Villamosvonal adatok:
51-es villamos (Nagysándor József utca - Mester utca)
30 perc menetidő
21 megálló

Futás adatok:
8 km (teljes futás: 9,1 km)
40 perc 23 mp (teljes futás: 46:59)
11,99 km/h (teljes futás: 11,96 km/h)
5:03 min/km (teljes futás: 5:07 min/km)

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 10 perccel :((( Viszont mivel az utolsó villamos után indultunk el utunkra, ezért először a blog történelmében nem előzött meg minket villamos futásunk során :3

Sűrű időbeosztásunk mellett nagyon örültünk, hogy vasárnap végre találtunk egy olyan napot, ami megfelel mindkettőnknek, így kaptunk a lehetőségen, és úgy döntöttünk, hogy a lassan fél éve a tervek között szereplő 17-es villamosnak esünk neki. A legutóbbi villamosfutós bejegyzésünk óta végre valahára kitört a tavasz Budapesten, majd nagyon gyors tempóban át is adta a helyét a nyárnak. A nyár nagyon jó, a nyarat nagyon szeretjük, de a futás szempontjából nem túlságosan ideális a 30 fok körüli hőmérséklet, így azt az önsorsrontó tervet fogadtuk el, hogy vasárnap reggel hajlani 8-kor indulunk el a Margit híd felé.

A 17-es villamos érdekes tagja Budapest villamoshálózatának, rövid, ritkán jár, rengeteg párhuzamos járata van, ráadásul olyan városrészekben közlekedik, amelyekbe nagyon ritkán jut el nem környékbeli. Ennek megfelelően a felfedezés izgalmával telve szálltunk le a Margit híd budai hídfőjénél, hogy a kissé megviselt hurokvégállomást szemügyre véve induljunk el Újlak és az óbudai belváros utcáinak végigfutására.

A villamos az észak-déli forgalom fő csapásirányától kissé távolabb eső, békés és mondhatni kisvárosias utcákon visz minket keresztül, de így is olyan érdekességekkel találkozhattunk, mint a Szent Lukács gyógyfürdő, az Óbudai Egyetem mozdonnyal dekorált épületei, vagy éppen a romantikus óbudai sétálóutca. A legmenőbb tereptárgy azonban egyértelműen Puskás Öcsi nemrég avatott szobra volt, amely mellett elfutva szépen le is lassítottunk, hogy legyen alkalmunk tüzetesen megvizsgálni a rendkívül aranyos komponálást.

Szerencsére a lassulás csak időleges volt, a korai kezdésnek hála még pont elfogadható időjárásban tudtunk haladni, így laza 4:55-5:00 körüli kilométeridőkkel jutottunk el az 1-es és a 17-es közös végállomásáig. A futás blogtörténelmi érdekességekkel is járt, hiszen most fordult elő először, hogy ugyanazt a vonalat kétszer is lefutottuk teljes egészében, mivel a végállomásra való érkezés után egyből meg is fordultunk, hogy újra eljussunk a Margit-hídhoz. A visszafele út nagy újdonságokkal nem kecsegtetett, így a terveink alapján tovább is indultunk a budai rakparton a Szabadság-híd felé, a múltkori futáshoz hasonlóan tehát most is ékes példáját mutattuk meg annak, hogy milyen praktikus is lenne a villamoshálózat fejlesztése.

Reméljük, hogy a budai fonódó hálózat minél hamarabbi kiépítése hamarosan azzal fog együtt járni, hogy újra jöhetünk Óbudára, és bár az előzetes tervek szerint a 17-es viszonylatjelzés megszűnik, valamilyen más járatszám melett futva jussunk el a Bécsi úttól mondjuk Kamaraerdőig. 

Villamosvonal adatok:
17-es villamos (Margit híd, budai hídfő - Bécsi út (Vörösvári út))
13 perc menetidő
10 megálló

Futás adatok (az egyszerűség érdekében a vonal első lefutását hasonlítjuk össze):
4 km (teljes futás: 12,04 km)
19 perc 45 mp (teljes futás: 1:00:32)
12,16 km/h (teljes futás: 11,95 km/h)
4:56 min/km (teljes futás: 5:01 min/km)

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 6 perccel. (Hát igen, itt is nagyon közel voltunk, sőt azt is felírhatjuk, hogy az odaút során nem is előzött meg minket a villamos, csak ugye nem egyszerre indultunk. :))

Hát igen, ez a Nike Plusos futás annyira nem kivehető, ígérjük, hogy ez most forudlt elő utoljára! 

Mi kérünk elnézést, de sajnos az utóbbi pár hétben nem volt nagyon esélyünk futni különböző elfoglaltságaink miatt (kinek a szakdoga, kinek a jégkorong-vb), és az utóbbi hétig az időjárás sem nagyon kedvezett a futásnak, na de MOST! A tavaszi villamoshadjáratra való ráhangolódásként meglátogattuk a Vivicittát, ahol kiváló hangulatban és egész jó idővel sikerült lefutnunk a félmaratoni távot. Szerencsére ennyire hosszú villamosvonallal nem lesz dolgunk a jövőben, bár a 41-es és az 1-es azért még jelenthet kihívást majd a nagy nyári melegben.

Na de, mi köze van a villamosoknak a Vivicittához? Nos, az útvonalat átgondolva egészen sok villamossal sikerült találkozni, úgyhogy gyorsan ki is számoltuk, hogy mennyit sikerült "véletlenül" villamosok mellett futni:

- A Vivicittá útvonala egy margitszigetes köröcske után kijön a szigetről, és a Margit hídon jobbra fordul, ezzel egészen egy megállón keresztül követve a 4-6-os vonalát a híd budai hídfőjéig. 

- A budai hídfőnél épp egy kiforduló 17-es villamost beelőzve emlékeztethettünk magunkat arra, hogy hamarosan ezt a villamost fogjuk hamarosan lefutni (KÖZÖSEN VELETEK), majd végigrobogtunk a leendő fonódó vonalon, egészen a Batthyány térig.

- A Batyin aztán a 19-41-es párossal együtt kezdtük meg (már ismerős útvonal) leküzdeni a budai Duna-partot, de mi csak a Lánchídig tartottunk ki, ott ugyanis átvágtunk a pesti oldalra.

- A híd másik oldalán aztán jöhetett a 2-es villamos extravaganza, a Lánchídtól egészen a 2008-as felújítások miatt kettévágott villamos déli vonalának végállomásáig, a Czuczor utcáig futottunk, majd visszafele a jelenlegi végállomásig, a Jászai Mari térig futottunk, megtekintve a Kossuth tér jelenleg is folyó átépítését.

- A Jászai után tovább robogtunk észak felé, a pesti rakparton forogtunk egyet, majd visszatértünk a Margit hídra, még egy megállóig kiélvezve a 4-6-os menetszelét, és már meg is érkeztünk a Margitszigetre, ahol egy kis hajrá után célba is érhettünk.

A célbaérkezés után pedig szinte azonnal nekiálltunk a bejegyzés megírásának, a hétvégén pedig irány a 17-es, amit reményeink szerint közösen futunk le, hamarosan jelentkezzünk ezzel kapcsolatban!

Üdvözlünk minden régi és új olvasónkat, örömmel látjuk, hogy hétről-hétre gyarapodik olvasóink tábora! Az extra publicitást kihasználva gyorsan cipőt is ragadtunk, és ezen a csodálatosan kellemes időt (NEM) hozó márciusi hosszú hétvégén nekiálltunk lefutni a közönségszavazáson toronymagas nyertes 14-es villamost. (valamint azért is, mert ez a villamosszám áll legközelebb jeles nemzeti ünnepünk napjához)

**Lehet, hogy nem igaz funfact, bár inkább igaz, mint nem** A 14-es számú villamosnak van a legközelebb a számjelzése az útvonalának hosszához (11 km - 14). Ezt az érdekességet szem előtt tartva döntöttünk úgy, hogy a futás teljes hosszát igyekszünk a villamos számához igazítani.  **Lehet, hogy nem igaz funfact, bár inkább igaz, mint nem VÉGE**

A Kálvin tértől a végállomásig metrózva, majd onnan a 14-es villamosra átszállva kiutaztunk a káposztásmegyeri végállomásra, ahonnan megkezdtük futásunk. Az első pár kilométer a területek nem túl nagy beépítettsége miatt eléggé szeles időben telt el, ami a mínusz 4 fokkal társítva igazán kellemetlen volt, de a Görgey útra fordulva elviselhetőbb lett az időjárás, még a nap is kisütött. Érdekesség, hogy az újpesti városközponti metrómegállótól kifelé haladva látható, hogy mennyi üres területet hagyott meg az akkori várostervezés az esetleges meghosszabbítandó 3-as metrónak. Érdekes és szép látnivalóként ki kell emelnem az újpesti városházát, amelyről később megtudtuk, hogy a 20. század eleje óta tölti be szerepét, és az 1999-es felújítása óta régi fényében tündököl, tényleg érdemes megnézni.

Újpest-városközpont és a Lehel tér között a hétvégi alacsony forgalomnak egész gyorsan tudtunk haladni, bár ez az egész futásra is igaz, hiszen végig tudtunk hozni egy 5 perc/km-es átlagot, ami tekintve, hogy egyre közeledik az április Vivicittá félmaraton, egész jó előjel. 

Valamint, mivel futásunkat a Lehel téri végállomás után a Kálvin téren fejeztük be, megvalósítottuk gyakorlatban is a közlekedésfejlesztés azon tervét, miszerint a közeljövőben a 14-es és a 47-49-es villamosokat összekötik, és egészen jó ötletnek tűnik futószemszögből is. :O (Bár mondjuk egy összekötött 47-14 vonal közel 30 kilométeres vonalhosszt eredményezne, ami azért már nem a kellemes vasárnap délutáni futások kategóriájába tartozik.)

Valamint ugyanitt szeretnénk meghirdetni az első közös villamosfutást, ami jövő héten fog létrejönni a 17-es villamos vonalán, részletekkel hamarosan jelentkezünk!

Villamosvonal adatok:
14-es villamos (Káposztásmegyer, Megyeri út - Lehel tér M)
33 perc menetidő
25 megálló

Futás adatok:
14,51 km (villamos:11 km)
1 óra 14 perc 36 másodperc (villamos: 58:30)
11,67 km/h 
5:09 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 25 perccel. :( :( :( Védelmünkre legyen mondva, a káposztásmegyeri szakaszon nagyon könnyű dolga van a villamosnak, hiszen lámpák és kereszteződések nélkül roboghat végig, de amúgy meg nem keresünk kifogásokat, ez van. 

Nem, dehogy, a blognak semmi baja nincs, csak azért nem jelentkeztünk több, mint egy hónapig, mert undorító emberek vagyunk, és nem volt nagyon időnk villamost futni. Na de, most, hogy itt van a tavasz, újra érezzük a tettrekészséget, ráadásul az utóbbi időben egy-két érdekes dolog is történt a bloggal a kapcsolatban, így úgy éreztük, hogy most az egyszer írhatunk egy konkrét villamosfutás nélküli :( bejegyzést*. Szóval, miről is van szó?

1. Extra publicitás

Blogunkat nem titkoltan abból a célból hoztuk létre, hogy előbb-utóbb majd csak felfedez minket a BKV, és megdob majd minket egy-két bérlettel, hogy aztán majd 2015 környékén a mi felvezetésünkkel indulhasson meg az 1-es villamos a Lánymányosi hídon vagy a 17-es az új, fonódó vonalán. Nos, egyelőre még a bérletnél sem nagyon járunk, de a felfedezést azért kipipálhatjuk, a BKV helyett a Nike magyarországi futó-bloggerei találtak minket, így kerülhettünk ki az utánfutó blogra, majd a Nike Running Hungary Facebook-oldalára is. Ezúton is köszönjük Emesének a megkeresést, valamint a hiteles beszámolót tevékenységünkről. Apropó, Facebook. Az óriási médiapublicitást megelőgezve úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a facebookos oldalunkat is, ahol folyamatosan nyomon lehet követni kalandjainkat. Aki esetleg érdeklődik, az itt találja az oldalt: http://www.facebook.com/bkvfutas 

Az oldal egyelőre még elég fapados, ugyanis a szerkesztőség Photoshopot használni tudó része jelenleg nem rendelkezik Photoshopot használni tudó számítógéppel (a szerkesztőség másik része meg még ilyennel sem), de igyekszünk a jövőben még sokat csinosítgatni.

2. Közösségi futás és a jövő

Ezen a héten végre megérkezett az a futóidő, amikor épeszű ember is lelkesen kimerészkedik a szabadra, így nyilvánvalóan a villamosfutásra is egyre több lehetőségünk fog nyílni, ami nagyon jó hír. A bloggal most először találkozók köréből többen is érdeklődtek az iránt, hogy lesz-e valamikor közös villamosfutás, amire most adunk választ: nyilvánvalóan IGEN, számunkra a megtiszteltetés. Egyelőre a terv az, hogy a következő héten lefutunk egy aránylag hosszú, távoli és fárasztó vonalat (mondjuk a 14-est, ami megnyerte a facebookos szavazást), hogy a következő futáshoz már olyan villamost választhassunk, amit mindenkinek ajánlani tudunk. Előreláthatólag ez azt jelenti, hogy március közepe-vége felé futnánk le mondjuk a 17-es vagy a 18-as villamost valamelyik kellemes tavaszi délutánon - az időpontot természetesen előre meghirdetjük, és várunk majd minden érdeklődőt, aki csatlakozna hozzánk. Aztán ha ez a dolog bejön, akkor igyekszünk majd minden futásunkat előzetesen meghirdetni - ez tényleg tök jól hangzik, ráadásul egy kicsit már a blogunk szakmai példaképének tekintett 6É futáshoz is hasonlítana. Szóval várunk titeket, gyertek!

3. Pécsi kalandok

Pont az 59-es lefutása közben merült fel, hogy a budapesti villamosok esetleges kipipálása után a magyarországi villamosfutásban még maradnának lehetőségek, hiszen 3 olyan vidéki város is van hazánkban, ahol villamosokkal találkozhatunk. Ezeknek a lefutása azonban egyelőre még távolabbi terv, pláne úgy, hogy februárban pont egy olyan vidéki nagyvárosban töltöttünk el egy hétvégét, ahol sajnos (már nincs villamos). Pedig Pécsen anno 3 villamosjárat is üzemelt, de az 1960-70-es évek buszmániája ebből a gyönyörű városból is eltüntette a villamosokat, így a kötött pályás közlekedésnek nagyon kevés emléke maradt. Szerencsére mi megtaláltuk a lehető leglátványosasbbat, a Jókai téren található rövidke síndarabot, amit a pécsi villamosok emlékére azonnal le is futottuk, sőt a mutatványt meg is örökítettük.

Villamosvonal adatok:
? villamos (PÉCS Tüzér utca - Zsolnay Gyár)
? perc menetidő
? megálló

Futás adatok:
0,01 km (villamos: 3,8 km, sín: 0,01 km)
3 másodperc (villamos: ?)
14,71 km/h
4:05 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? Nem tudjuk. :/

* Hazudtunk, úgy tűnik, hogy egy villamosfutás mégis csak belefért a bejegyzésbe. 

A szerkesztőség számára a héten véget ért a szénszünet miatt megnyirbált vizsgaidőszak, ezt pedig mi mással tudtuk volna megünnepelni, mint egy kiadós villamosfutással!

A téli hideg miatt ez alkalomra egy rövidebb, és számunkra teljesen ismeretlen vonalat választottunk, az 59-est,  (a Márton Áron tértől a Szent János kórházig közlekedik)***Lehet, hogy nem igaz funfact*** amiről a legérdekesebb tudnivaló az, hogy ez az egyetlen budapesti villamos, melynek mindkét végállomása hurokban végződik. ***Lehet, hogy nem igaz funfact vége***

A hidegre és a nem túl edzett állapotunkra tekintettel úgy döntöttünk, hogy egyszerűbb lesz ha lefelé tesszük meg az utat, és követjük végig a sínpárt a Márton Áron tértől. Rövid buszúttal megérkeztünk, majd miután megpróbáltuk kielemezni, hogy pontosan hol is vagyunk, nekiveselkedtünk a mindössze 5,3 kilométernek. Valószínű, hogy csak a vasárnap délután és a 0 fok körüli hőmérséklet miatt, de a vonal nagyon kihalt volt a Déli Pályaudvarig, gyalogossal nem is találkoztunk. 

A nem túl eseménydús első kilométereket aztán a futótárs dobta fel, aki a Királyhágó téren bemutatta a villamosfutások történetének első elesését! Reméljük a térfigyelő kamerák rögzítették az esetet és hamarosan viszontláthatjuk az egészet egy januári fail válogatás keretében. Ez nem törte meg azonban a futásunk lendületét, a folyamatos lejtőnek hála végig tudtunk tartani egy 4:58-5:00 körüli kilométer időt. A Déli pályaudvartól a végállomásig kezdve viszont legalább 5 pirosba futottunk bele, ami nagyon feldarabolta a futásunkat :(

A Szent János kórházhoz érve befejeztük a kilencedik villamosunkat is, ami azt jelenti, hogy az eredeti célkitűzés több, mint harmadán túl vagyunk, fanfárok, tűzijáték stb. Itt pedig szeretnénk megköszönni egyik kedves olvasónknak, hogy futásunk végén melegszendviccsel és meggyszörppel vendégelt meg minket a Városmajorhoz közeli penthouse-ában!

Villamosvonal adatok:
59-es villamos (Márton Áron tér - Szent János kórház)
21 perc menetidő
15 megálló

Futás adatok:
5,86 km (villamos:5,2 km)
29 perc 11 másodperc (villamos: 26:40)
12,05 km/h 
4:59 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 5 perccel. :(

Valószínűleg itt állt a legközelebb a blog ahhoz, hogy lehagyjon egy villamost, az alacsony sebesség, a sok megálló, és rövid táv miatt. :o

A karácsonyi evés- és fetrengésdömping kárainak enyhítésére mi is lehetne ideálisabb, mint egy kiadós villamosfutás? Sajnos a "kiadós" jelzőnek tökéletesen nem tudtunk megfelelni, a kemény téli fagyok idején nem igazán akartunk messzire kirándulni, így lecsaptunk az egyre kevesebb megmaradó belvárosi vonal egyikére, a 19-esre.

NEM IGAZ FUN FACT ALERT
A 19-es villamos számjelét a 41-es és a 49-es villamos utolsó számjegyeiből kapta, mivel a vonal első szakasza (Batthyány tér - Móricz körtér) a 41-es villamos útvonalával, a második szakasza (Móricz körtér - Kelenföldi pályaudvar) pedig a 49-esével egyezik meg.
NEM IGAZ FUN FACT ALERT VÉGE

Na tehát, a mai futás rövid villamosozás után a Kelenföldi pályaudvaron vette kezdetét, ahol integettünk az épp elinduló 19-es sofőrjének, majd mi is nekivágtunk a kilométereknek. A villamosvonal a pályaudvartól a nyílegyenesen haladó Bartók Béla utat követi, így nekünk sem volt nehezebb dolgunk, mint a hideg és a folyamatosan pirosra váltó lámpák által okozott nehézségeket átvészelni. A Bartók Béla út Körtér utáni szakaszáról az utóbbi időkben több kritikus hangvételű cikket lehetett olvasni, és valóban, december 29-én délután nem volt túl nagy forgalom az üzletekben, galériákban, de a korábbi emlékeink alapján a kerület egyik legmenőbb helyéről beszélünk, szóval nem is igazán értjük, hogy mi is a probléma.

A Gellért térig tartó kihaltságot a Duna-partot elérve hirtelen turisták tömege váltotta fel, észak felé tartva szinte lehetetlen volt nem belefutni a Duna előtt pózoló emberek fényképeibe. A turisták persze nem döntöttek rosszul, a lemenő téli nap fénye valóban gyönyörűen tükröződött a folyón, a furcsa zöld fényben szikrázó Lánchíd pedig még a helyieknek is meglepetést okozhatott.

A futás szempontjából nem volt túlságosan kiemelkedő a mai futás, az álmos decemberi futóidőszakban megerőltetés nélkül 5:10 perc/km tempóban futottunk végig a távot, így mi lepődtünk meg a legjobban, amikor a Batthyány térhez közeledve kisebbfajta tömeget láthattunk meg. Közelebb érve aztán rájöttünk, hogy a szülőkből és kisgyerekekből összeálló tömeg lelkesedését nem a futók, hanem a mögöttünk érkező karácsonyi 19-es villamos okozta - sebaj, előbb-utóbb mi is elérjük a világhírnevet. Ha más nem, majd jövőre!

Villamosvonal adatok:
19-es villamos (Kelenföldi pályaudvar - Batthyány tér M+H)
19 perc menetidő (stílusos)
11 megálló

Futás adatok:
6,06 km
31 perc 23 másodperc
11,58 km/h
5:11 min/km

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 12 perccel. :(

Hejhó kedves olvasóink!

Egyik kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket rá, hogy a címben említett három vonalon már közlekednek a rendkívül hangulatos karácsonyi villamosok. Bizonyítékként még képet is küldött, íme:

Aki teheti nézze meg!

Mi pedig még idén lefutjuk a 19-est!

Miután szerkesztőségünk sérülésektől sújtva, de sikeresen teljesítette a két héttel ezelőtti Siófoki Félmaratont, egy hosszabbra nyúlt pihenő után egy hideg pénteki estén úgy döntöttünk, hogy itt az ideje az újabb villamosvonal lefutásának.

Választásunk nem is eshetett másik vilire, mint a National Geographic által a világ HETEDIK legszebb villamosvonalának választott 2-esre! (Persze az se volt utolsó szempont, hogy ez van hozzánk a legközelebb)

Este 9-kor fogtuk magunkat, és kellően (NOT) rétegesen öltözve felkerekedtünk a Jászai Mari térhez, ahonnan nekivágtunk megtekinteni, hogy megérdemelte-e ezt a megtisztelő címet a vonal. Kissé nehézkesen indult a futás, mivel nem nagyon vagyunk edzésben, de szépen lassan felvettünk egy 5 perc/kilométeres tempót, amelyet az egyébként nem túl futáskompatibilis útvonalon végig sikerült is tartani. Utólag azt kell mondjam, hogy a legjobb döntés volt este nekiindulni felfedezni ezt a vonalat, ugyanis a sötétben díszkivilágított műemléképületek sokasága még szebb látványt nyújtott így. Elhaladva a Parlament, az Akadémia székház, a Lánchíd, a Vigadó mellett, átfutva a frissen felújított Március 15-e téren, érintve alma materünket, a Közgázt, majd futásunkat a Millenniumi Városközpontnál (igen, szerintünk a Nemzeti Színház épülete is szép) befejezve érezhettük igazán, hogy Budapest tényleg a világ legszebb fővárosa. 

Innen még tempósabb futásban visszatértünk a Nehru partra, sikerült még a pre-maratoni időket idézve 4:30-as kilométereket abszolválnunk, a végén kellően fáradtan és megfázva értünk haza.

Illusztrációnak pedig álljon itt a karácsonyi díszruhába öltöztetett 2-es villamosunk (a plázákban már úgyis karácsony van):

Valamint még egy kép a századfordulós kettes viliről, mivel pont a héten volt 125 éves a budapesti tömegközlekedés, és ennek örömére újra szolgálatba állhatott a 2624-es:

Villamosvonal adatok:
2-es villamos (Jászai Mari tér - Közvágóhíd)
20 perc menetidő (6,2 km)
13 megálló

Futás adatok:
6,27 km (teljes futás: 8,07 km)
30 perc 22 másodperc (teljes futás: 0:40:38)
12,54 km/h (teljes futás: 11,9 km/h)
4:59 min/km (teljes futás: 5:02 min/km)

Mennyivel volt gyorsabb a villamos a futóknál?
10 perccel. :(:(

Az augusztus valahogy sosem a futók nagy kedvence, szeptemberben viszont már ott van a Nike Félmaraton, amire legjobb felkészülésként egy utolsó pillanatos villamosfutást választottuk. Valószínűleg minden edzésterv gyűlölne minket, ha megtudná, hogy a félmaraton előtti vasárnap egy szolid 22 kilométeres futást iktattunk be, de azért itt nyugtatnánk meg mindenkit: nekünk is nagyon fájt, ráadásul még elképesztően lassúak is voltunk.

A villamosfutás egyik nagy dillemája az, hogy hiába van egészen közel a vonal egyik végállomása, ha a másik a világ végén van - szerencsére az elképesztően nagy kilométerigény lehetővé teszi, hogy a város egyik leghosszabb villamosvonalát oda-vissza fussuk le, így óriási lelkesedéssel vágtunk neki a 47-esnek. Az útvonal első részét egész könnyen abszolváltuk, a Bocskai útig egészen érdekes volt az útvonal, de aztán eljött a végeláthatatlan hosszúságú, vasárnap este megdöbbentően unalmas Fehérvári út, ami eléggé lefárasztott minket, ez meg is látszott az átlagtempónkon.

Majdhogynem megváltásként érkezett a budafoki elágazás környéke, ahol azzal kellett szembesülnünk, hogy eléggé kockázatos lenne az úttesttől jó messze kitérő villamossíneken futni a vaksötétben, így alternatív megoldásként felüljáróról felüljáróra futva igyekeztünk követni a villamost. Nem sikerült. Ezt a megállapítást kb. 5 perc tanácstalan rohangálás után vontuk le, amikor is azzal a ténnyel szembesültünk, hogy a kiszemelt útvonalt egy rengeteg lánccal lezárt "kutya-kiképzőpálya" zárja el, így újra nekivágtunk a felüljáróknak, és másodszorra már sikeresen bejutottunk a festői Budafokra.

A végállomáshoz közeledve újabb problémával szembesültünk: a táv nem egészen felénél máris megittuk az összes folyadékunkat, ami a párás nyáresti melegben nem tűnt annyira ideális ötletnek, így rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk egy kedves budafoki ismerősünket egy kis víz reményében. Bár a kis túránk összesen 4 km-t adott hozzá a távolsághoz, a víz, és a hozzá társuló fagyi gyakorlatilag életet mentett, ezúton is köszönjük! Egészen jól esett a fagyival dúsított elkényelmesedés, de kb. 5 perc pihenés után a "most vagy soha" elvet követve visszaindultunk a messzi belváros felé.

A szokásos közhely, miszerint visszafele valahogy minden távolság rövidebbnek és könnyebbnek tűnik, ezúttal is működött, így meglepően jó tempóban (magunkhoz képest) dolgoztunk vissza magunkat. Az újratöltött vizünk szerencsére visszafelé is hamar elfogyott, így megállapodtunk abban, hogy az első bal oldalt (mert ugye bal oldalt futottunk) lévő kisboltba beugrunk még egy kis vízért - ennek köszönhetően fogalmazhatjuk meg azt a fun factet, hogy Albertfalvától egészen a Deák térig nincs este 10-kor nyitva tartó bolt. Sebaj, legalább annál jobban esett hazaérni, és azt konstatálni, hogy véletlenül azért lefutottunk egy félmaratont - szerencsére ez egy héttel későb is sikerült! 

Villamosvonal adatok:
47-es villamos (Budafok, Városház tér - Deák Ferenc tér M)
31 perc menetidő
21 megálló

Futás adatok:
8,24 km (teljes futás: 24 km)
49 perc 04 másodperc (teljes futás: 2:14:58)
10,07 km/h (teljes futás: 10,66 km/h)
5:57 min/km (teljes futás: 5:38 min/km)

Mennyivel volt gyorsabb a villamos a futóknál?
18 perccel. :(

A BKV nagyon kedves gesztussal emlékezett meg az 1956-os magyar forradalomról, minden villamos hasonló dekorációval közlekedett, mint az alábbi képen látható 47-es.

A sok-sok nyári teendőnk mellett ritkán volt időnk újabb és újabb villamosvonalak felfedezésére és lefutására (lehet, hogy a hőség is közbejátszott). Egy hűvösebb napon, estefelé, amikor a szerkesztőségnek egy autó is rendelkezésére állt, fogtuk magunkat és kikocsikáztunk a Mexikói útra, hogy kipipálhassuk a 69-es villamost is.

A 69-es villamos akár a kisföldalatti meghosszabbításának is tekinthető amely az Erzsébet királyné útján továbbszállítja az utasokat egészen Újpalota központjáig. Manapság hallani olyan városfejlesztési tervekről, miszerint a kisföldalatti meghosszabbításával kiváltják a 69-es villamost, de ez az itthoni viszonyokat ismerve valószínűleg csak a távoli jövőben valósul meg.

Az előző futásunkhoz (a ködös, esős, panelrengetegen át vezető 50-es villamosfutáshoz) hasonlítva ez az útvonal sokkal kellemesebbnek bizonyult. A futásunkat a végállomástól, az Erdőkerülő utcától kezdtük, így hamar magunk mögött hagytuk a panel lakótelepet és a Mexikói úti lakótelepig egésze kisvárosi hangulatot uralkodott, a kertes házakkal, a Rákos-patakkal, az ugató kiskutyákkal, sok zöldterülettel, kellemes szellővel. Piros lámpát is talán csak egyszer kaptunk, semmi sem állt a blog útjába.

Maga a futás egész kellemes tempójú volt, végig tudtuk tartani az 5 perc alatti tempót, bár ebben az esti órában is bőven 30 fok felett volt még a hőmérséklet. A végén a felesleges energiák levezetése végett még egy 500 méteres sprintet is beletettünk finálénak, hogy kellően elfáradjunk a 6,8 kilométer hosszúságú nyomvonalon.

Villamosvonal adatok:

69-es villamos (Mexikói út (M) - Újpalota, Erdőkerülő út)

23 perc menetidő

Megállóhelyek: 14 darab

Futás adatok:

Táv: 7,31 km

Idő: 35p:43mp 

Átlagsebesség: 4:54perc/km 

Mennyivel volt gyorsabb a villamos? 

11 perccel:(

Mivel olvasótáborral különösebben nem rendelkezünk, ezért igazából nincs nagyon kitől elnézést kérni amiatt, hogy az utóbbi 4 hónapban nem jelentkeztünk új bejegyzéssel. Szerencsére a futással kapcsolatban ennyire azért nem voltunk lusták: több villamosvonal is lefutásra került, és már csak feldolgozásra várnak: most jöjjön ezek közül az első, a legkerekebb sorszámú 50-es!

A villamosfutás egyik legnagyobb nehézsége az, hogy a belvárosi bázisunkról viszonylag időigényes tömegközlekedéssel kijutni a külvárosi járatokra, ami gyakran ahhoz vezet, hogy a futás idejének kétszeresét töltjük utazgatással. Ezen a problémán segíthet nagyon egy autó, így amikor ideiglenesen kezünkbe került egy, majdnemhogy első dolgunk volt a kocsiba pattani, és a fárasztó metrózás helyett alatt pár perc alatt megérkezni az 50-es villamos Határ úti megállójához. A békávézást azonban így sem nagyon lehetett kikerülni, hiszen az autót a Határ útnál hagyva kellett kiutaznunk a világvégi Béke térre, így több mint fél óra után szállhatunk le végre a pestszentlőrinci végállomáson.

A világvégi kietlenség hangulatát tovább javította az az apró tényező, hogy leszállás után szinte azonnal elkezdett cseperegni az eső, így különös lelkesedéssel vághattunk neki Budapest legegyenesebb villamosvonalána. Az egyenes szó itt nem szépítés, a vonal több, mint 8 km-ren keresztül halad a külső Üllői úton, így legfeljebb az nyújthat izgalmat a futónak, ha néha egy-egy keresztutcán pirosat kap és emiatt kell 30 másodpercig körbe-körbe futkározni. Maga a terep végül annyira nem is bizonyult szörnyűnek, az Üllői út legkülsőbb részein egész sok füves területet találtunk, ami sokat javított a futási komfortunkon, az elején felvett tempót pedig könnyedén tudtuk tartani az egyre inkább betondzsungellé váló szakaszon, így végül 4:43-as átlagtempóval zavartuk le a három kerületen átívelő nyílegyenes futásunkat.

Hamarosan újabb futással jelentkezünk, de közben azért még egy apró kihívást is elfogadunk, vasárnap ugyanis nekiesünk a Budapest Maratonnak - ha azt túléljük, akkor tényleg semmi nem akadályozhat meg minket abban, hogy lefutssuk a város összes villamosvonalát!

Villamosvonal adatok:
50-es villamos (Határ út M - Pestszentlőrinc, Béke tér) 
24 perc menetidő
20 megálló

Futás adatok:
8,16 km
38 perc 55 másodperc 
12,58 km/óra 
4:46 min/km 

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 15 perccel. (De itt a villamosnak tényleg tök jó dolga van, relatíve kevés megálló, tökéletesen egyenes vonal, szóval így könnyű :/)

A vizsgaidőszak végéhez közeledve egyre lelkesebben állunk neki egy-egy futásnak, hiszen lassan, már bármilyen tanulásmentes elfoglaltságot szívesen veszünk, csak nehogy a vizsgákra kelljen készülnünk. Pont ilyen indíttatásból utaztunk el NAGYON szívesen egészen Hűvösvölgyig a futás ürügyén, és ugyanilyen lelkesen kirándultuk el a Keletiig, ahol az egykori villamos-csomópont helyett egyetlen árva kis vonal várt minket. A 24-es villamos megítélése sosem volt túlságosan pozitív, több ismerősünk is felhívta a figyelmet arra, hogy ugye nappal akarjuk megfutni ezt a vonalat, de mondanunk sem kell, hogy minden rettegés alaptalan volt, a kellemes nyári estéhez tökéletesen passzolt Pest kevésbé gyakran látogatott városrészeinek felderítése.

Mivel jövő hét vasárnap már a K&H félmaratonon fogunk futni, ezért nem akartuk különösebben megerőltetni magunkat, és 4:50 körüli kilométeridőkkel szerettünk volna dolgozni, amit viszonylag sikeresen tartani is tudtunk. A futás alatt egész sok érdekességbe botlottuk, végigfutottunk a világ leghosszabb temetője mellett, megcsodálhattuk a város legmagasabb épületét, a Nagyvárad téri aluljáróbal pedig lelkesen kerülgethettük a nem közlekedő metró miatt tanácstalanul ténfergő utasokat. Meglepően hamar meg is érkeztünk a villamos végállomásához, a Vágóhídhoz, így még az is belefért, hogy egy kis kitérővel meglátogattuk DangerTotya egykori munkahelyét, majd ezután indultunk haza egy kis budai kitérővel, így azt is meg tudtuk még állapítani, hogy szombaton szar volt a buli a ZP-ben. :)

Villamosvonal adatok:
24-es villamos (Keleti Pályaudvar M - Közvágóhíd H)
20 perc menetidő
10 megálló

Futás adatok:
5,17 km (teljes futás: 9,62 km)
24 perc 28 másodperc (teljes futás: 45:58)
12,26 km/h (teljes futás: 12,64 km/h)
4:53 min/km (teljes futás: 4:45 min/km)

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 5 perccel. (Ki tudja, lehet egyszer mi nyerünk.)

 

 Nagyszabású projektünk kisebb szünet után elérkezett második állomásához, a villamosvonal kiválasztását ezúton is köszönjük a randomszám-generátornak. A nyertes vonal pedig a 61-es lett.

A futás egy kellemes vasárnapi estére esett, utólag rájöttünk, hogy nem túl szerencsés módon, mivel először kivillamosoztunk Hűvösvölgybe, ami a vasárnapi menetrenddel elég sokáig tartott, de 70 perc utazással meg is érkeztünk a starthoz. Gyors zenebeállítás és melegítés után neki is álltunk a futásnak. 

Ahhoz képest, hogy zöldövezetben futottunk, végig betonúton tettük ezt, nem mondanám hogy kellemes érzés volt a végére. Maga a villamosvonal 11 kilométer hosszú, és a nagyrészét lejtős úton kellett megtenni, csak a MOM-park környékén volt egy kisebb emelkedőnk. Így sikerült bőven 5 perc alatti kilométereket hoznunk, az első 3 kilin egyenesen 4:30 körül teljesítettünk. Végül magát a 11 kilométeres villamosvonalat 52:55-ös idővel teljesítettük.

Itt viszont tele energiával nem álltunk meg, és egy Fővám tér-Rákóczi híd-Kopaszi-Gát-Szabadság híd körrel bővítve a futást végül közel 22 kilométerrel zártuk a napot.

Villamosvonal-adatok:

#61: Hűvösvölgy-Móricz Zsigmond körtér

Menetidő: 33 perc

25 megálló - 11 km

Futás adatok:

21,97 km (villamos: 11,1 km)

1:48:11 (villamos: 52:55)

4:55 perc/km (villamos: 4:51perc/km)

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 20 perccel

Nem is tudjuk már pontosan az, hogy mikor merült fel az az ötlet, hogy fussunk le villamosvonalakat, de egyszer csak ott volt, és folyamatosan idegesített minket. Áprilisban letudtunk egy félmaratont, októberben maratonozni megyünk, a két alkalom között viszont egészen sok időnk maradt, hogy a sok monoton futás mellett talán valami érdekeset is csináljunk. 

Az első villamosvonal kiválasztását nem bonyolítottuk túl, a szokásos futóútvonalunkat is nagymértékben érintő 47/49 párost néztük ki magunkat, de kedd este 10-kor már a francnak se volt kedve Budafokra menni, így a 49-esnél maradtunk. A 49-es vonala önmagában rövidnek is tűnt számunkra, így úgy döntöttünk, hogy a Fővám térről futva jutunk el a Kelenföldi pályaudvarig, és onnan kezdjük a villamosvonal bejárását egészen a Deák térig. Tökéletese futóidőben indultunk hát neki az útnak, és kiváló tempóban jutottunk el az Etele térig, ahol az ott várakozó 19-es villamossal versenyezve fordultunk vissza a belváros felé - a villamos adott pár perc előnyt nekünk, így végül a Gárdonyi térnél hagyott le minket véglegesen. A visszafele út valahogy még kellemesebbnek bizonyult, a piros lámpák is egészen kedveztek nekünk (igaz, a Kosztolányi téren azért belenéztünk egy 250 méternyi körbe-körbefutásba), így Pesten már a tempót is tudtuk fokozni: az utolsó Astoria-Deák tér szakaszon már 4:00 alatti kilométert tudtunk produkálni.

Összeségében tehát maximálisan elégedettek voltunk a futással, és bár sejtjük azt, hogy nem minden vonal lesz ennyire kellemes, egészen optimistán nézünk a következő 24 futás elé.

Érdekességek a villamos vonalán:

Persze a futás során sok látnivaló mellett haladtunk el, lássuk ezeket szépen sorjában:

A Szent Gellért templom után rögtön láthatjuk a kelenföldi kocsiszínt ahol többek között a 47-es a 49-es és a 19-es villamos is éjszakázik. A kocsiszín érdekessége, hogy itt található meg az összes bontásra váró kiöregedett vagy sérült villamos, illetve a fiatal villamosvezetők kiképzésére szolgáló tanulókocsik.

A Csóka utcánál leszállva egy pár lépés mindössze a Karinthy színház bejárata, amely idén ünnepli 30-ik születésnapját, az ünnepi műsörkínálaton könnyen találhatunk kedvünkre való darabot.

A Kosztolányi tér a Feneketlen-tóval kellemesen békés tere Újbuda központjának, a tó körüli séta mindig ideélis randevú helyszín lehet az arra vágyóknak.

Következik Buda második legnagyobb közlekedési gócpontja, 7 villamos találkozópontja, a 4-es metró leendő megállóhelye, valamint számtalan busz megállója. Ezen a helyen az étkezési lehetőségeket emelném ki, a Wikinger hamburgerei, a KFC és a McDonald's gyorskajái, valamint a szerkesztőség kedvenc kínai étterme, a Madárfészek mellett több más étkezde is rendelkezésünkre áll. 

A Gárdonyi téren vár minket a fiatalok körében felkapott Hadik-kávéház, ahol kellően nagypolgári árak mellett fogyaszthatjuk el napi kávénkat, teánkat, vagy amit épp kívánunk.

A Gellért téren található meg a BME főépülete, amely blogunk szempontjából azért fontos, mert szerkesztőségünk minden tagja Közgázos, úgyhogy erről nem is írok többet muhahahaha.

Átfutva a nemrég felújított, díszkivilágítással ellátott Szabadság-hídon, megérkezünk országunk legszínvonalasabb  egyeteme mellé, a Budapesti Corvinus Egyetemhez, ahol a jövő nagyreményű közgazdászait képzik eme gyönyörű műemlék épületben. :)

A Kiskörúton továbbhaladva nem hagyhatom említés nélkül a bármilyen nyomós ok nélkül felhypeolt Leves. nevű helyet, ahol csillagászati áron vásárolhatunk magunknak három deci levest valamilyen bázsötével.

A Kálvinon érdemes betérni a die-hard foursquare használóknak a TAO kínai étterembe, ahol a mayornak ingyen leves jár élete végéig (vagy amíg el nem veszti ezt a címet:( )

Az Astoria bankközpontja és rengeteg éjjel nappali gyrosozója mellett a legfontosabb fun fact a térről az, hogy itt forgatta Katy Perry a 326 milliós jútúb nézettséget számláló Fireworks klipjét, ami nem mellesleg nagyon jó futózene is!

És már meg is érkeztünk a Deák téri végállomásra, ahonnan majd egy szép napon továbbhalad a 49-es villamosunk a Bajcsy-Zsilinszky úton, de addig is itt ér véget a futásunk, irány az Akvárium klub!

Villamosvonal adatok:
49-es villamos (Kelenföldi Pályaudvar - Deák Ferenc tér)
20 perc menetidő
12 megálló - 5,4 km

Futás adatok:
5,6 km (teljes futás: 9,69 km)
26 perc 21 másodperc (teljes futás: 45:54)
12,75 km/h (teljes futás: 12,67 km/h)
4:42 min/km (teljes futás 4:44 min/km)

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 6 perccel.