Az augusztus valahogy sosem a futók nagy kedvence, szeptemberben viszont már ott van a Nike Félmaraton, amire legjobb felkészülésként egy utolsó pillanatos villamosfutást választottuk. Valószínűleg minden edzésterv gyűlölne minket, ha megtudná, hogy a félmaraton előtti vasárnap egy szolid 22 kilométeres futást iktattunk be, de azért itt nyugtatnánk meg mindenkit: nekünk is nagyon fájt, ráadásul még elképesztően lassúak is voltunk.

A villamosfutás egyik nagy dillemája az, hogy hiába van egészen közel a vonal egyik végállomása, ha a másik a világ végén van - szerencsére az elképesztően nagy kilométerigény lehetővé teszi, hogy a város egyik leghosszabb villamosvonalát oda-vissza fussuk le, így óriási lelkesedéssel vágtunk neki a 47-esnek. Az útvonal első részét egész könnyen abszolváltuk, a Bocskai útig egészen érdekes volt az útvonal, de aztán eljött a végeláthatatlan hosszúságú, vasárnap este megdöbbentően unalmas Fehérvári út, ami eléggé lefárasztott minket, ez meg is látszott az átlagtempónkon.

Majdhogynem megváltásként érkezett a budafoki elágazás környéke, ahol azzal kellett szembesülnünk, hogy eléggé kockázatos lenne az úttesttől jó messze kitérő villamossíneken futni a vaksötétben, így alternatív megoldásként felüljáróról felüljáróra futva igyekeztünk követni a villamost. Nem sikerült. Ezt a megállapítást kb. 5 perc tanácstalan rohangálás után vontuk le, amikor is azzal a ténnyel szembesültünk, hogy a kiszemelt útvonalt egy rengeteg lánccal lezárt "kutya-kiképzőpálya" zárja el, így újra nekivágtunk a felüljáróknak, és másodszorra már sikeresen bejutottunk a festői Budafokra.

A végállomáshoz közeledve újabb problémával szembesültünk: a táv nem egészen felénél máris megittuk az összes folyadékunkat, ami a párás nyáresti melegben nem tűnt annyira ideális ötletnek, így rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk egy kedves budafoki ismerősünket egy kis víz reményében. Bár a kis túránk összesen 4 km-t adott hozzá a távolsághoz, a víz, és a hozzá társuló fagyi gyakorlatilag életet mentett, ezúton is köszönjük! Egészen jól esett a fagyival dúsított elkényelmesedés, de kb. 5 perc pihenés után a "most vagy soha" elvet követve visszaindultunk a messzi belváros felé.

A szokásos közhely, miszerint visszafele valahogy minden távolság rövidebbnek és könnyebbnek tűnik, ezúttal is működött, így meglepően jó tempóban (magunkhoz képest) dolgoztunk vissza magunkat. Az újratöltött vizünk szerencsére visszafelé is hamar elfogyott, így megállapodtunk abban, hogy az első bal oldalt (mert ugye bal oldalt futottunk) lévő kisboltba beugrunk még egy kis vízért - ennek köszönhetően fogalmazhatjuk meg azt a fun factet, hogy Albertfalvától egészen a Deák térig nincs este 10-kor nyitva tartó bolt. Sebaj, legalább annál jobban esett hazaérni, és azt konstatálni, hogy véletlenül azért lefutottunk egy félmaratont - szerencsére ez egy héttel későb is sikerült! 

Villamosvonal adatok:
47-es villamos (Budafok, Városház tér - Deák Ferenc tér M)
31 perc menetidő
21 megálló

Futás adatok:
8,24 km (teljes futás: 24 km)
49 perc 04 másodperc (teljes futás: 2:14:58)
10,07 km/h (teljes futás: 10,66 km/h)
5:57 min/km (teljes futás: 5:38 min/km)

Mennyivel volt gyorsabb a villamos a futóknál?
18 perccel. :(