Bár az utóbbi fél évben nem sikerült annyi energiát fordítanunk Magyarország kedvenc villamosfutós blogjára, mint azt szerettük volna, egyszerűen nem tehettük meg azt, hogy a város közlekedése szempontjából ilyen fontos napon, mint a mai, ne jelentkezzünk egy új poszttal. Ma, 2014. március 29-én üzembe állt Budapest legújabb villamosvonala, a 48-as járat, ami ugyan egy centiméternyi új sínnel sem járt együtt, de a lelkes futó számára ez igazából mindegy is - a lényeg az, hogy sietünk, nehogy az ősszel várható felszíni vonalrendezés el is tüntesse ezt a gyöngyszemet.
Annak érdekében, hogy ez ne csak egy szolgálati bejegyzés legyen, egy kis számmisztikára van szükségünk: fogjuk a ma átadott villamosvonal számát (48), majd elosztjuk azt a tegnap átadott metró számával (4), és máris megkapjuk azt a 12-es vonalat, amit még egy ködös januári napon jártak be futóink. Ez a ködös januári nap olyannyira januári volt, hogy egész pontosan január 1-jén, újév délutánján indultunk el Angyalföld felé, miután egy korábbi szomorú beszélgetésünk során arra jutottunk, hogy ha már úgyis minden nap elfoglaltak vagyunk, újévkor egyszerűen nem lehet semmilyen kifogásunk.
Kifogás végül tényleg nem is született, bár azért azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy nem életünk futását produkálva indultunk el a sínek mellett Újpest felé. Aki esetleg járatos a környéken, az tudhatja, hogy a 12-es villamosvonal valószínűleg nem férne be a város 20 legizgalmasabb villamosa közé, ráadásul a tavaly márciusban megfutott 14-es jórészt le is fedi az útvonalát, így olyan sok újdonsággal nem is találkoztunk az újpesti utcákon haladva, bár az újpesti városháza kivilágítása egészen jól nézett ki.
Az első új szakasz persze aztán egyből egészen nagy izgalmakkal járt: a térképen ugyan láttuk, hogy a villamos keresztezi a északra tartó vasúti fővonalat, de bíztunk abban, hogy ezt viszonylag elegánsan teszi. Nos, az elegenciával nem is volt baj, a villamospálya egy kedves kis alagúton ment át a sínek alatt, mi viszont érthető módon nem választhattuk a gyalogút nélküli alagúttal, így inkább a 15-16 vágány manuális, átrohanós, vonattól rettegős keresztezését választottuk.
A sín túloldalán már kerítésmászásra készültünk, de aztán csak megnéztük a szögesdrótos kerítéshez tartozó ajtót is, ami meglehetősen érthetetlen módon nyitva volt, így tovább is rohanhattunk Rákospalota felé. Rákospalotán (lokálpatrióták ne figyeljenek - meglehetősen hasonlít az 51-es futás során megtekintett Pesterzsébetre) gyorsan elértünk a Kossuth utcai kis végállomáshoz, ahonnan el is indultunk visszafelé, hiszen a 4,6 km-es távot még másnaposan is kevésnek ítéltük meg, így a 17-eshez hasonlóan most is rádupláztunk, és az odafele szerzett tapasztalatokat alkalmazva egy fokkal gyorsabban visszafele is lefutottuk az útvonalat. A gyors szót azért nem kell annyira komolyan venni, végül egy szolid 5:26-os tempóval sikerült teljesítenünk a 12-es villamost, ami azt jelenti, hogy a villamosfutás projekt 3. naptári éve is megkezdődött - megnyugtatunk mindenkit, magunkat (és hálistennek a várható vonalhálózati átszervezést) nézve még legalább ugyanennyi benne van.
Villamosvonal adatok:
12-es villamos: Angyalföld kocsiszín - Rákospalota, Kossuth utca
16 perc menetidő
12 megálló
Futás adatok (a gyorsabb, visszafele futást számoljuk, bocsi)
4,56 km (teljes futás: 9,12 km)
24 perc 18 másodperc (teljes futás: 49:32)
11,29 km/h (teljes futás: 11,04 km/h)
5:19 min/km (teljes futás: 5:26 min/km)
Mennyivel volt gyorsabb a villamos a futóknál? 8 perccel. :(((
