Sűrű időbeosztásunk mellett nagyon örültünk, hogy vasárnap végre találtunk egy olyan napot, ami megfelel mindkettőnknek, így kaptunk a lehetőségen, és úgy döntöttünk, hogy a lassan fél éve a tervek között szereplő 17-es villamosnak esünk neki. A legutóbbi villamosfutós bejegyzésünk óta végre valahára kitört a tavasz Budapesten, majd nagyon gyors tempóban át is adta a helyét a nyárnak. A nyár nagyon jó, a nyarat nagyon szeretjük, de a futás szempontjából nem túlságosan ideális a 30 fok körüli hőmérséklet, így azt az önsorsrontó tervet fogadtuk el, hogy vasárnap reggel hajlani 8-kor indulunk el a Margit híd felé.

A 17-es villamos érdekes tagja Budapest villamoshálózatának, rövid, ritkán jár, rengeteg párhuzamos járata van, ráadásul olyan városrészekben közlekedik, amelyekbe nagyon ritkán jut el nem környékbeli. Ennek megfelelően a felfedezés izgalmával telve szálltunk le a Margit híd budai hídfőjénél, hogy a kissé megviselt hurokvégállomást szemügyre véve induljunk el Újlak és az óbudai belváros utcáinak végigfutására.

A villamos az észak-déli forgalom fő csapásirányától kissé távolabb eső, békés és mondhatni kisvárosias utcákon visz minket keresztül, de így is olyan érdekességekkel találkozhattunk, mint a Szent Lukács gyógyfürdő, az Óbudai Egyetem mozdonnyal dekorált épületei, vagy éppen a romantikus óbudai sétálóutca. A legmenőbb tereptárgy azonban egyértelműen Puskás Öcsi nemrég avatott szobra volt, amely mellett elfutva szépen le is lassítottunk, hogy legyen alkalmunk tüzetesen megvizsgálni a rendkívül aranyos komponálást.

Szerencsére a lassulás csak időleges volt, a korai kezdésnek hála még pont elfogadható időjárásban tudtunk haladni, így laza 4:55-5:00 körüli kilométeridőkkel jutottunk el az 1-es és a 17-es közös végállomásáig. A futás blogtörténelmi érdekességekkel is járt, hiszen most fordult elő először, hogy ugyanazt a vonalat kétszer is lefutottuk teljes egészében, mivel a végállomásra való érkezés után egyből meg is fordultunk, hogy újra eljussunk a Margit-hídhoz. A visszafele út nagy újdonságokkal nem kecsegtetett, így a terveink alapján tovább is indultunk a budai rakparton a Szabadság-híd felé, a múltkori futáshoz hasonlóan tehát most is ékes példáját mutattuk meg annak, hogy milyen praktikus is lenne a villamoshálózat fejlesztése.

Reméljük, hogy a budai fonódó hálózat minél hamarabbi kiépítése hamarosan azzal fog együtt járni, hogy újra jöhetünk Óbudára, és bár az előzetes tervek szerint a 17-es viszonylatjelzés megszűnik, valamilyen más járatszám melett futva jussunk el a Bécsi úttól mondjuk Kamaraerdőig. 

Villamosvonal adatok:
17-es villamos (Margit híd, budai hídfő - Bécsi út (Vörösvári út))
13 perc menetidő
10 megálló

Futás adatok (az egyszerűség érdekében a vonal első lefutását hasonlítjuk össze):
4 km (teljes futás: 12,04 km)
19 perc 45 mp (teljes futás: 1:00:32)
12,16 km/h (teljes futás: 11,95 km/h)
4:56 min/km (teljes futás: 5:01 min/km)

Mennyivel gyorsabb a villamos a futóknál? 6 perccel. (Hát igen, itt is nagyon közel voltunk, sőt azt is felírhatjuk, hogy az odaút során nem is előzött meg minket a villamos, csak ugye nem egyszerre indultunk. :))

Hát igen, ez a Nike Plusos futás annyira nem kivehető, ígérjük, hogy ez most forudlt elő utoljára!